Tégy csodát az életedben!
A coachok, különösen a megoldásfókuszú iskola követői odavannak a csoda kérdésért. Nem tagadom, nekem is nagy kedvenc, részben azért, mert annyiféleképpen lehet megkérdezni, sosem ugyanolyan, és mert iszonyatosan előremutató, és a nem sokat foglalkozik a problémával.
A csodakérdés az, amikor a coach azt mondja neked, hogy a problémáddal kapcsolatban csoda történt éjszaka, miközben aludtál, és megvalósult az, amit szerettél volna. Reggel fokozatosan veszed észre, hogy valami más. Mesélj arról, hogy milyen ez a nap? Mit csinálsz máshogy? Hogyan fedezed fel a csodát? A különböző érzékszerveiddel mit tapasztalsz? Milyen a következő heted? Amilyen részletesen tudsz, beszélj róla! Röviden összefoglalva ez a csodakérdés, de persze elég sokáig és hosszan lehet ragozni.

Hogyan működik?

 

Mert működik. És nem azért, mert ez a Vonzás Törvénye. Én nem hiszek abban, hogy ha valamiről kitartóan álmodozol, akkor az univerzum összefog, és megvalósítja neked a szíved vágyát. Neked is tenned kell érte!

Abban viszont hiszek, hogy ahogy elképzeled ezt az ideális jövőt, amelyben már a problémád megoldódott, akkor (1) az agyadban újabb kapcsolódások jönnek létre, amik lehetővé teszik, hogy az adott helyzetben egyáltalán legyen esélyed úgy viselkedni, ahogy szeretnél.

Másrészt pedig, ha magadévá teszed azt a gondolatot, hogy az ideális jövő a valóság (az agyad ugyanis ugyanúgy reagál arra, ami valóban megtörténik, és arra, amit csak elképzelsz), akkor (2) egyre inkább elkezdesz annak megfelelően cselekedni. És minél inkább úgy cselekszel, annál közelebb kerülsz a célodhoz. Elsőre ez hihetetlennek tűnik, pedig tudományosan alátámasztott tény.

 

(3) Nem kell tudnod, hogy hogyan fogsz eljutni odáig, hogy eljöjjön az ideális jövő. Azt sokszor túl bonyolult kitalálni, vagy nem is lehet. A csodakérdés lehetővé teszi, hogy átugord ezeket a kérdéseket. Mert az az igazság, hogy valahogy úgyis lesz, és ha elkezdessz az ideális jövődnek megfelelően cselekedni, akkor maguktól jönnek majd ezek a lépések.

Nem elhanyagolható az az aspektusa sem, hogy (4) szavakba, képekbe öntöd a célodat. Így lesz előtted egy világos kép, hogy merre tartassz. Az emberek mindössze 3%-a tűz ki célokat, azonban a kutatások azt mutatják, hogy ez a 3% jobban teljesít az életben, mint a maradék 97%!

Az én történetem


Volt egy félelmem
, ami nem igazán befolyásolta az életemen, ezért figyelmen kívül hagytam egy darabig. Aztán már nem tudtam tovább figyelmen kívül hagyni, mert zavart… De nem ködösítek, a helyzet az, hogy úszás közben nem mertem beletenni a fejemet a vízbe. Ne kérdezzétek miért, a lényeg, hogy fóbiásan féltem tőle.

Viszont néhány hónapja elkezdtem járni egy uszodában, mert jó ha az ember sportol valamit, és rájöttem, hogy  nagyon szeretek úszni. Ahogy egyre többet mentem, egyre többet tudtam úszni, és egyre jobban. Csak az nem változott semmit, hogy a fejem továbbra sem került víz alá. Aztán eljött az a pont, amikor tudtam, hogy a fejlődés következő lépése az, hogy a fejemet beletegyem a vízbe. Meg akartam szabadulni ettől a félelemtől.

Igazából nem is tudatosan, de elkezdtem elképzelni magam, amint úgy úszok, mint egy profi úszó, aki beleteszi a fejét a vízbe. Szépen, ritmusosan, esztétikusan, kényelmesen, nyugodtan. Az lebegett a szemem előtt, hogy ez fog történni. Ezért először elkezdtem magammal hordani egy úszószemüveget, mert mi van, ha pont szükségem lesz rá. Úgy három hétig volt a táskámban úgy, hogy elő se vettem. Aztán elővettem, és levittem magammal a medencéhez, mert mi van, ha ma lesz az a nap. További pár hétig sétáltattam így a szemüveget, aztán egy alkalommal föl is vettem. Felfedeztem, hogy mennyire kényelmes, mert így a mellettem úszók, legalább nem spriccelik a vizet a szemembe. Így úszkáltam egy hétig, közben pedig elkezdtem gyakorolni, hogy a szám helyett az orromon fújom ki a levegőt.

Amikor ez már mind megvolt, akkor egy nap megmondtam anyukámnak, hogy aznap be fogom tenni a fejem a vízbe. És megtörtént a csoda. Minden körülmény adott volt ahhoz, hogy megtörténhessen: szemüveg, légzés, kevés ember az uszodában, kényelmesen, magabiztosan éreztem magam a vízben, és nem láttam semmilyen akadályát, hogy betegyem a fejem a vízbe. Hát betettem. Amitől egy időre sokkot kaptam, de aztán már egy hosszon be tudtam tenni kétszer is, háromszor is. Egyre többször, aztán már folyamatosan tudtam úgy úszni. Megvalósítottam azt, amit elképzeltem. És nem azért, mert az univerzum segített, hanem mert elkezdtem úgy viselkedni, mintha már megtörtént volna.