Tegnap megnéztem a Taylor Swift dokumentumfilmet, és nektek is nagyon ajánlom! Egy cikkben azt olvastam, hogy a film igazából egy feminista történet arról, ahogy egy nő küzd a rendszerben lévő szexizmussal. És igen, erről is szól: példát ad, inspirál. Nézzétek meg, Netflixen elérhető!

MI FOGOTT MEG A FILMBEN?

Az, hogy olyan problémákról szól, amivel legtöbben nőként szembesülünk, csak mivel Taylor Swift ismert, az ő életében ezek sokkal jobban kidomborodnak. Viszont éppen ezért tud ő nagyon jó példa lenni, mondhatnánk szuperhős.

  1. Az egyik téma ami köré épült a film, hogy ne alapozd az identitásod másokra. Taylor azt boncolgatja sokáig, hogy egészen kis kora óra mennyire fontosak voltak neki a dicséretek, a bátorítások. Ezekre persze mindannyiunknak szüksége van, de rohadt nehéz tudatosnak lenni abban, hogy ne ezektől tedd függőve, hogy te kinek gondolod magad.

    Ha az identitásod arra alapozod, hogy valakik szeretnek, akkor olyasmire alapozod, ami bármikor megváltozhat. És ha változik, te is összeomlassz. Sajnos a gondolat, hogy akkor vagyok értékes, ha
    …szeretnek
    …produktív vagyok
    …elég pénzt keresek
    …sikeres vagyok
    …segítek
    stb, elég gyakori, pedig mennyire nem igaz!!!
    Értékes vagy! Minden ha nélkül! Értékes vagy, mert egy csodálatos, egyedi műalkotás vagy Isten keze által!
    Csodás volt látni, ahogy Taylor felismerte magában ezeket a tendenciákat, dolgozott rajtuk, és ki tudja mondani, hogy a boldogságához már nincs szüksége külső inputra.

2. A csönd nem fog megvédeni. Ezt még a Sister Outsider-ben olvastam (ajánlom ezt is, kb 30 éve íródott, de sajnos változatlanul aktuális), és ez a film mások tanulsága számomra. Az, hogy nem mondod ki, amit gondolsz, hogy nem használod ki az a hatást, amivel bírsz, hogy a saját értékeidet kommunikáld, nem fog megvédeni.

Kislányként azt tanuljuk, hogy mindig legyél jó kislány! És mikor vagy jó? Ha csendben vagy, ha megcsinálod, amit mondanak, ha nem zavarsz sok vizet.

De a hallgatás nem véd meg attól, hogy legyenek olyan emberek, akik nem fognak kedvelni. Mert bármit csinálsz, lesznek olyanok. Nem leszel biztonságban azért, mert hallgatsz. És főleg nem védi meg azokat, akik hasonló helyzetben vannak vagy fognak kerülni a jövőben. Állj ki az értékeidért, beszélj róluk, legyél hatással! Legyél a változás te magad!

Én gyakorlom mostanában ezt, és rohadt nehéz (introvertáltként, és béna vitázóként azt hiszem totál hátrányból indulok), mert adott a pillanatban és szituációban a csönd igenis megvéd. Megvéd attól, hogy hülyének nézzenek, hogy vitatkozzanak velem, hogy elveszítsem a szeretetüket.
De nem lesz semmilyen változás, ha csöndben maradok. És ez sokkal rosszabb, mint pár perc diszkomfort.
Ezért nehéz bemutatkozáskor arról beszélnem, hogy a női egyenlőséd fontos nekem. (Amit ha nem mondok, pont a saját küldetésemnek mondok ellent, nevetséges.)

3. Egy mondat a film vége felé, ami nagyon megfogott: “Próbálok okos lenni, amennyire lehet, hogy hogyan tiszteljem az embereket, hogyan kapcsoljam ki a szexizmust a saját agyamban. Dobjam ki, tagadjam meg és álljak ellen neki.”
Nagyon tetszett! Mert az a gáz, hogy sajnos az agyunkban ban programozva sokszor, és nehéz észrevenni a futó programot…

4. Számomra nagyon bátorító látni valakit, akire felnézek olyan dolgokat tenni, amik nehezek, amihez erő kell. De amikor látom, hogy ő meg tudja tenni, az engem is inspirál!

Te tudsz azonosulni a fentiekkel?
Ha láttad már a filmet, neked mi a véleményed?

Hallgatásra ajánlom ezt a zenét:

Oszd meg és uralkodj! 🙂